Népszerű a korcsolyaoktatás

Hétfő délelőtt pezseg az élet a budafoki Hajó utcai jégsátorban, lenn, a Duna-parton, a DunaFok Szabadidőparkban, a kondipark mellett. Mintegy két tucat óvodás kissrác ismerkedik a korcsolyázás alapjaival, fiúk, lányok vegyesen, sőt, vannak, akik közülük már haladónak számítanak. Két jól megtermett jégkorongozó fiatalember tanítgatja őket, még az egyik óvó néni, Csilla is beszáll, az ő lábán is jól áll a hokikori.

Azok a gyerekek, akik szemmel láthatóan még csak ismerkednek a sportág alapjaival, a palánkba kapaszkodva araszolnak, a másik csoport tagjai viszont keresztbe oda-vissza átszelik a jégpályát, sőt, még különféle erősítő gyakorlatokat, guggolásokat is végeznek az egyik hokis oktató vigyázó szemétől kísérve.

– Két busszal szállítjuk az ovisokat ide, a hivatalos nevén Dél-budai Jég- és Szabadidő Centrumba – mondja Dobos Tamás, a sokszoros válogatott egykori hokis, a Dél-budai Hockey Klub Farkasok, a házigazda egyesület elnöke. – Ezen nekünk nincs nyereségünk, amikor megkaptuk a területet az önkormányzattól, vállaltuk a korcsolyaoktatást, azt, hogy a gyerekeknek jégórákat biztosítunk A gyerekeknek profi Bauer hokikorcsolyát kölcsönzünk, nem akarjuk, hogy felcsatolós, gyengécske korcsolyákkal tanulgassanak.

Valóban, egy hatalmas kosárban ott van legalább harminc, gyerekméretű Bauer korcsolyacipő, a kicsik onnan válogatnak, kivéve azokat, akik otthonról már hoznak minőségi korcsolyát. Ezt a foglalkozást az ovisoknak tartják, az iskolásokat már nem busszal szállítják, ők egyénileg érkeznek a jégsátorba hétfőtől csütörtökig.

– Hetente négy-ötszáz gyerek tanul itt korcsolyázni – folytatja Dobos Tamás. – Az iskolásoknak 11-től 13 óráig van idősávjuk, ők azt szabadon kihasználhatják. A gázáremelkedés minket is sújt, körülbelül tízszeresére emelkedett az ár, és a mi energiaszükségletünknek körülbelül a felét oldjuk meg gázból, a másik felét villanyáramból.

A két „tanár bácsi”, Pálfi Márk és Szeredi Gergő a Magyar Jégkorong Szövetség által akkreditált B licenszes oktatói végzettséggel rendelkezik, rendszeresen vesznek részt továbbképzésen, és a Farkasoknál is dolgoznak edzőként. Sőt, még maguk is versenyszerűen jégkorongoznak, a magyar második vonalban, az úgynevezett Andersen-ligában.

Megkérdezzük a rózsakerti óvodából érkezett kis ovisokat, ki közülük a legügyesebb, Bence és a szemüveges Gergő nevét mondják, amikor kicsúsznak a jégre, valóban ők tűnnek a legtalpraesettebbeknek.

– Hokibotot még nem adunk a kicsik kezébe, az csak egy későbbi fokozat, előbb tanuljanak meg korcsolyázni biztonságosan – jegyzi meg Dobos. – Persze idővel bármelyikükből hokis válhat, ezért is vállaltuk el az oktatást, hiszen hosszú távon az egyesületünk utánpótlását biztosíthatják ezek a kisfiúk és kislányok. Merthogy tizenhat éves korukig együtt kergetik a pakkot, csak utána válnak szét a fiú- és a lánycsapatok. Végül is mindegy, hogy fiú vagy lány, csak tanuljanak meg korcsolyázni. Aztán ha leigazolt jégkorongozó lesz belőlük, az már csak a bónusz, az élsport „profitja”.

Ch. Gáll András